top of page
  • Facebook
  • Instagram
Keresés

Mi az a Hexagon Game Platforms?

szept. 1.
5 perc olvasás

Frissítve: 2 nappal ezelőtt

Egy hatszögletű fa játéktábla. Néhány bábu. Egy időmérő. Első pillantásra akár ennyi is lehetne a Hexagon Game Platforms. Aztán elkezdünk játszani, és kiderül, hogy valójában nem egy új társasjáték született, hanem egy olyan fizikai platform, amelyre egymástól teljesen különböző játékok és játékvilágok épülhetnek.


Van valami különös abban, amikor egy jó ötlet utólag magától értetődőnek tűnik.

Francia Balázs, a Hexagon Game Platforms megalkotója és alapító tulajdonosa sem egyszerűen egy új társasjátékot akart készíteni. Sokkal inkább az foglalkoztatta, mi történik akkor, ha nem egyetlen játék szabályaiból indulunk ki, hanem létrehozunk egy olyan fizikai alapot, amely újra és újra másfajta gondolkodást tesz lehetővé.

Innen indult a Hexagon.


Nem az volt tehát az első kérdés, hogy mi legyen a történet, hány bábu kerüljön a dobozba, vagy hogyan lehet győzni. Hanem valami alapvetőbb:


Lehet-e olyan társasjáték-platformot építeni, amelyen az egyik játék után nem ér véget a történet?


Mi az a Hexagon Game Platforms?
Mi az a Hexagon Game Platforms?

A játék változik. A platform marad.

A Hexagon középpontjában egy moduláris, hatszögmezőkből álló fizikai platform áll. A hatszög nem pusztán formai döntés. Hat irányba nyitja meg a teret, más mozgási és stratégiai lehetőségeket teremt, mint a megszokott négyzetrács, és már önmagában képes egy kicsit kizökkenteni abból, ahogyan egy táblán gondolkodni szoktunk.


A platform két oldala is játszható.

Az egyik egy letisztult, sík játékfelület. Ezen működhetnek azok a játékok, amelyeknek elsősorban térre, pozíciókra, mozgásra és a játékosok döntéseire van szükségük.


A másik oldal már ennél tovább megy. A hatszögmezőkön kialakított rögzítési pontok segítségével különböző terepelemek helyezhetők a platformra. Erdő, mező, hegyvidék, víz vagy más területek jelenhetnek meg rajta, és ezek nem egyszerű dekorációk: magának a játéknak a működését is meghatározhatják.

Ráadásul a platformok egymáshoz kapcsolhatók.


Egy kisebb játéktérből így nagyobb világ épülhet. Ami pedig ennél is fontosabb: ugyanaz a fizikai alap egyik alkalommal egy néhány perces taktikai játék terepe lehet, máskor egy különös tempójú erdei összecsapásé, harmadszor pedig egy hosszú stratégiai játéké, amelyben előbb még azt a világot is nekünk kell felépítenünk, amelyben később játszani fogunk.


Ez az a pont, ahol a Hexagon már nehezen írható le egyszerűen társasjátékként.


Inkább egy játéktér, amely új szabályokat képes befogadni.


Három játék, és szinte semmi közös bennük

A Hexagon indulásakor három játék mutatja meg, mit jelent mindez a gyakorlatban.


A Step the Line szándékosan egyszerű. Könnyű megérteni, gyorsan el lehet kezdeni, és első pillantásra még ismerősnek is tűnhet. Saját bábuidból kell egy vonalat létrehoznod a hatszögletű mezőkön.


Csakhogy amikor elfogynak a lerakható bábuk, a játék nem ér véget.

A már táblán lévő elemek mozogni kezdenek.


Az addig felépített helyzet egyszer csak megváltozik, és az a stratégia, amely néhány pillanattal korábban még működött, már nem biztos, hogy működik tovább.


A CUT AND RUN egészen más irányból teszi ugyanezt a gondolkodásunkkal.

Egy erdőben vagyunk. Fák, favágók, medvék, vadászok és tábortüzek között zajlik a játék. Van stratégia, támadás, védekezés és menekülés – de hiányzik valami, amit szinte automatikusan várnánk egy társasjátéktól.


A másik játékos köre.

Itt ugyanis nem feltétlenül kell megvárnod az ellenfeledet.

A játékosok saját időmérővel játszanak, és az időzítés maga is a stratégia részévé válik. Ha lassan döntesz, ha rosszkor vársz, vagy egyszerűen megfeledkezel arról, hogy újraindítsd az idődet, a másik játékos közben tovább haladhat.

Nem feltétlenül az nyer, aki gyorsabb. De az idővel is tudni kell játszani.


A SAGE pedig ismét szinte mindent elölről kezd.

Ezúttal nem egy kész játéktér vár bennünket. A játékosok maguk építik fel a világot a platformon. Mezők, erdők, hegyek, tavak, folyók és más területek kerülnek egymás mellé, és a döntéseknek később következménye lesz. Egy hegy mást jelent a gazdaság, a közlekedés vagy a terjeszkedés szempontjából, mint egy termékeny síkság.


Csak ezután kezdődik a birodalomépítés.

Gazdaság, termelés, intézmények, pénzügyek, diplomácia, katonai erő és konfliktusok jelennek meg egy több korszakon átívelő stratégiai játékban.

Három játék ugyanazon az alapon.


Mégsem ugyanazt a játékot játsszuk három különböző történettel.

És pontosan ez volt a cél.


Nem nehezebben. Másképp.

A Hexagon egyik visszatérő gondolata, hogy egy játék akkor válik igazán érdekessé, amikor valami miatt újra kell gondolnunk azt, amit már biztosnak hittünk.

Ehhez nem feltétlenül kell százoldalas szabálykönyv.

Néha elég egy apró változtatás.


  • Mi történik, ha az ötödik bábu lerakása után a korábbi bábuid is mozoghatnak?

  • Mi történik, ha nem kell megvárnod, amíg az ellenfeled befejezi a körét?

  • És mi történik akkor, ha a stratégiai játék elején még maga a térkép sem létezik?


Ezekben a kérdésekben talán jobban benne van Franczia Balázs eredeti gondolatmenete, mint bármilyen hosszú termékleírásban. A Hexagon nem attól akar más lenni, hogy mindenáron bonyolultabb játékokat készít.


Attól akar más lenni, hogy időnként máshogyan kelljen gondolkodnunk.

És ez a különbség fontos.

Mert így ugyanazon platformon megfér egy olyan játék, amelyet néhány perc alatt megtanulunk, és egy olyan is, amely mellett akár órákat töltünk.


Egy platformot nem lehet ugyanúgy „kijátszani”

A társasjátékok világában természetes, hogy veszünk egy dobozt, abban találunk egy játékot, annak megtanuljuk a szabályait, majd újra és újra lejátsszuk.

A Hexagon mögötti gondolat egy kicsit más.

Itt maga a platform az állandó elem.

A játékok változhatnak körülötte.

Új bábuk, új terepek, új szabályok, új mechanikák és később teljesen új játékvilágok jelenhetnek meg rajta. Az induló három játék ezért inkább az első három válasz arra a kérdésre, hogy mire képes ez az alap.

Nem az utolsó három.

Már most további játékötletek vannak különböző fejlesztési fázisokban, hosszabb távon pedig a cél még ennél is nyitottabb: a Hexagon ne kizárólag egyetlen alkotó vagy egyetlen fejlesztői csapat játékainak adjon helyet.

Ha működik az alapgondolat, mások is építhetnek majd rá.

És ettől válik igazán érdekessé a „platform” szó.


Fizikai marad. Szándékosan.

Mindez történhetne digitálisan is.

Sőt, bizonyos szempontból sokkal egyszerűbb lenne.

Egy virtuális játékban egyetlen frissítéssel lecserélhető a tábla, új világ tölthető be, a rendszer automatikusan számolhat, ellenőrizhet és generálhat.


A Hexagon mégis fizikai tárgyként született meg.


Fa kerül az asztalra. Bábukat fogunk meg. Terepet építünk. Átnyúlunk a másik játékos elé. Látjuk, amikor rájön, hogy hibázott. És azt is, amikor megpróbálja úgy tenni, mintha pontosan ezt tervezte volna.


Ennek a látszólag egyszerű helyzetnek ma talán nagyobb jelentősége van, mint néhány évtizeddel ezelőtt.


Nem azért, mert a digitális világ rossz lenne. A Hexagon sem akar elfordulni tőle. A tervek között szereplő mesterségesintelligencia-alapú játékasszisztens például segíthet a szabályok megtanulásában, válaszolhat játék közben felmerülő kérdésekre, vagy független bíróként eldönthet egy vitás helyzetet.

De van egy határ.

A technológia segítheti a játékot. Nem veheti át a helyét.

A Hexagonnak internet, kijelző és mesterséges intelligencia nélkül is működnie kell. Mert végül nem egy alkalmazással szeretnénk időt tölteni.

Hanem egymással.


Az első száz

A Hexagon indulása sem egy klasszikus tömegtermék logikáját követi.

Az első játékok kis sorozatban készülnek, az első száz példány pedig egyedi sorszámot kap. A hozzájuk tartozó eredetiségigazolás és regisztráció később is azonosíthatóvá teszi, hogy mely darabok tartoztak a Hexagon legelső szériájához.

Ennek nincs bonyolultabb története annál, ami.

Ezek tényleg az elsők.

Évek múlva a platform valószínűleg változni fog. Új játékok érkeznek, egyes részletek fejlődnek, lesznek olyan ötletek, amelyek beválnak, és bizonyára olyanok is, amelyeket újra kell gondolni.

Az első száz azonban mindig az első száz marad.


Nem azért számozzuk őket, hogy mesterségesen ritkává tegyük őket. Azért számozzuk őket, mert egyszer majd tudni szeretnénk, melyikkel kezdődött.


A történetnek ezen a pontján még nincs vége

Talán ez a legfurcsább része egy induló márkáról szóló első cikknek: nem tudjuk megmutatni, milyen lesz a Hexagon öt vagy tíz év múlva.

És nem is szeretnénk úgy tenni, mintha tudnánk.

Francia Balázs egy gondolatból indult el. Abból megszületett egy platform. A platformra játékok kerültek. Most pedig először játékosok kerülnek köré.

Innen válik igazán érdekessé.

Mert ha a Hexagon valóban platformmá válik, akkor a következő éveit már nem kizárólag azok fogják alakítani, akik létrehozták. Hanem azok is, akik játszanak rajta, tesztelik, vitatkoznak róla, új ötleteket hoznak, vagy egyszer majd saját játékot építenek rá.


Ezért talán nem is az a legjobb kérdés, hogy:

„Milyen játék a Hexagon?”

Hanem az, hogy:

„Mi mindent lehet még játszani rajta?”


Erre pedig egyelőre nincs kész válaszunk.

És valószínűleg éppen ez benne a legjobb.


Kíváncsi vagy a játékainkra? Nézz rájuk itt >>

 
 
 

Hozzászólások


bottom of page