Vissza az asztalhoz. Miért építünk fizikai társasjátékokat egy digitális világban?
Frissítve: 2 nappal ezelőtt
Soha nem volt ennyi lehetőségünk kapcsolatban lenni egymással. És talán soha nem volt ilyen könnyű úgy együtt tölteni egy estét, hogy közben mindenki valahol máshol jár. A Hexagon Game Platforms egyik alapgondolata ezért meglepően egyszerű: néha jó lenne újra leülni egy asztalhoz. Nem azért, mert a technológiával baj van. Hanem azért, mert vannak élmények, amelyekhez még mindig kellenek valódi emberek, valódi tárgyak és egy közös asztal.
Képzeljünk el egy teljesen hétköznapi estét.
Néhány ember egy szobában. Valaki üzenetet ír. Valaki videót néz. Más görget valamit, amire tíz perccel később már valószínűleg nem is emlékszik. Fizikailag néhány méterre vannak egymástól, mégis mindannyian egy külön világban.
Ebben önmagában nincs semmi tragikus.
Mi is így élünk.
Dolgozunk számítógépen, telefonon beszélünk egymással, online vásárolunk, digitális tartalmakat fogyasztunk, mesterséges intelligenciát használunk. A technológia rengeteg dolgot gyorsabbá, egyszerűbbé és elérhetőbbé tett.
A Hexagon ötlete ezért soha nem arról szólt, hogy vissza kellene fordítani az időt.
Sokkal inkább arról, hogy nem kell mindennek digitálissá válnia.
Van valami, amit egy képernyő nem tud helyettünk megcsinálni
Egy társasjáték közben történnek olyan dolgok, amelyek furcsán jelentéktelennek tűnnek.
Valaki túl sokáig gondolkodik.
Valaki próbálja leolvasni a másik arcáról, mire készül.
Megszületik egy zseniálisnak hitt stratégia, amely két perccel később látványosan összeomlik.
Valaki nevet.
Valaki reklamál.
Előkerül a szabálykönyv.
A vesztes pedig közli, hogy ez természetesen csak azért történt, mert még nem ismerte eléggé a játékot.
Aztán jön a mondat:
„Még egyet?”
Ezek önmagukban apró pillanatok. Együtt azonban pontosan azt jelentik, amiért érdemes leülni egy társasjáték mellé.
Nem pusztán játszunk.
Közös élmény történik velünk.
És ennek van egy nagyon fontos tulajdonsága: ugyanabban a térben történik.
Mit ad egy fizikai társasjáték, amit nehéz digitalizálni?
A társasjáték különös műfaj.
Egyszerre játék, gondolkodás, verseny és társas helyzet. A döntéseink nem egy láthatatlan rendszerben történnek, hanem más emberek előtt. Látjuk egymás reakcióit. Beszélünk. Alkudozunk. Figyelünk. Néha segítünk egymásnak, máskor pedig pontosan tudjuk, hogy a következő lépésünkkel keresztülhúzzuk valaki más tervét.
Ráadásul a fizikai játék tapintható.
Megfogjuk a bábut. Felépítjük a pályát. Átrendezzük az elemeket. Megfordítjuk az időmérőt. A játék végére pedig az asztalon ott marad annak a története, amit az elmúlt fél vagy három órában közösen hoztunk létre.
Ez az egyik oka annak, hogy a Hexagon Game Platforms eleve fizikai társasjáték-platformként született meg.
Nem azért, mert ne lehetne ugyanezekből az ötletekből digitális játékot készíteni.
Hanem azért, mert nem ugyanaz lenne.
Nem képernyőellenesek vagyunk
Ezt fontos tisztázni.
A Hexagon küldetése nem az, hogy háborút indítson a telefonok, videojátékok vagy az online világ ellen.
Sőt.
A technológia a Hexagon világában is jelen lesz. A terveink között szereplő AI-alapú játékasszisztens például segíthet megtanulni egy játék szabályait, válaszolhat egy játék közben felmerülő kérdésre, vagy egy vitás helyzetben segíthet eldönteni, hogyan kell alkalmazni egy szabályt.
Később ennél érdekesebb szerepe is lehet: egy játék számára helyzeteket, eseményeket vagy új kihívásokat teremthet.
Van azonban egy elv, amelyből nem szeretnénk engedni.
A technológia segítheti a játékot. Nem veheti át a helyét.
Ha kikapcsoljuk a telefont, nincs internet, vagy egyszerűen nem akarunk semmilyen digitális eszközt használni, a játéknak akkor is működnie kell.
Mert az asztal közepén nem a technológiának kell lennie.
Hanem a játéknak.
Az asztal körül pedig az embereknek.
A társasjáték valójában ürügy
Talán furcsán hangzik ezt egy társasjáték-márkától leírni, de egy jó játék értékét nem kizárólag a szabályai adják.
A játék sokszor ürügy arra, hogy történjen valami más.
Hogy egy család egy órára ugyanazzal foglalkozzon.
Hogy barátok ne csak azért találkozzanak, hogy „majd csinálunk valamit”.
Hogy különböző generációk találjanak egy közös nyelvet.
Hogy legyen idő gondolkodni.
Hogy versenyezzünk úgy, hogy közben semminek nincs valódi tétje – és ezért mégis halálosan komolyan tudjuk venni.
Hogy egy rossz döntésen öt perc múlva már együtt nevessünk.
A végén pedig legyen egy történetünk, amit csak azok értenek igazán, akik ott ültek az asztalnál.
Ezért számunkra a képernyőmentes kikapcsolódás sem azt jelenti, hogy valamit elveszünk az estéből.
Éppen ellenkezőleg.
A kérdés inkább az, hogy mit kapunk vissza helyette.
Miért fontos ehhez a gondolkodás?
Amikor Francia Balázs elkezdett dolgozni a Hexagon gondolatán, nem pusztán olyan játékokat akart létrehozni, amelyek mellett jól lehet szórakozni.
Volt egy másik szempont is: mozdítsuk ki a játékost abból, ahogyan automatikusan gondolkodni kezd.
Ezért hatszögletű a játéktér.
Ezért mozoghatnak a Step the Line-ban azok az elemek, amelyeket korábban már leraktunk.
Ezért nem kell a CUT AND RUN-ban hagyományos körökre várnunk.
És ezért kell a SAGE-ben előbb felépítenünk azt a világot, amelyben később játszani fogunk.
Nem az a cél, hogy minden játék nehéz legyen.
Sokkal érdekesebb, ha egy játék egyszerűen megérthető, de időről időre arra kényszerít, hogy azt mondjuk:
„Jó. Akkor ezt most újra kell gondolnom.”
A közös játék ettől nemcsak szórakozás. Figyelünk, tervezünk, alkalmazkodunk, döntéseket hozunk, hibázunk, majd új stratégiát építünk.
És mindezt úgy tesszük, hogy közben valaki ott ül velünk szemben.
Vissza az asztalhoz
Talán ezért lett ez a néhány szó egyre fontosabb számunkra a Hexagon építése közben.
Vissza az asztalhoz.
Nem vissza a múltba.
Nem vissza egy technológia előtti világba.
Hanem vissza egy olyan helyzethez, amelyet nagyon könnyű elveszíteni a mindennapokban: amikor néhány ember ugyanott van, ugyanarra figyel, és együtt történik velük valami.
Lehet ez húsz perc.
Lehet egy egész este.
Lehet család, baráti társaság vagy néhány ember, akik egy Hexagon játéknapon még nem is ismerték egymást.
A lényeg ugyanaz.
A játék közös teret hoz létre közöttük.
Ezért építjük a Hexagont
A Hexagon Game Platforms számunkra ezért több egy moduláris társasjáték-rendszernél.
Szeretnénk egy folyamatosan bővülő játékvilágot létrehozni, amely újra és újra ad valamilyen okot arra, hogy emberek leüljenek egymással.
Néha néhány percre.
Máskor órákra.
Egyszer azért, hogy öt bábut egy vonalba rendezzünk. Máskor azért, hogy átjuttassunk egy fát az ellenfél területén. Vagy azért, hogy felépítsünk egy egész világot, gazdaságot teremtsünk benne, majd megpróbáljuk túlélni azt, amit a többiek terveznek velünk.
A szabályok változhatnak.
A játékok változhatnak.
A világ bővülhet.
Egy dolgot azonban szeretnénk megtartani.
A végén mindig legyen egy asztal, és legyen néhány ember körülötte.
Mert miközben szinte minden eszközünk azért dolgozik, hogy bárhonnan kapcsolatba kerülhessünk egymással, néha még mindig az a legjobb technológia, ha egyszerűen leülünk egymással szemben.
Fizikai játék. Valódi emberek. Közös élmények.
Vissza az asztalhoz.
Kíváncsi vagy a játékainkra? Nézz rájuk itt >>
Hozzászólások